A falakon túl
Van egy pillanat minden szeptemberben, ami mindig elgondolkodtat.
Az óvodából érkező elsősök izgatottan lépik át az iskola kapuját. Maguk mögött hagyják azt a világot, ahol színek, játék, mesék és fantázia vették körül őket. Egy új fejezet kezdődik az életükben.Sok iskolában azonban ugyanaz a látvány fogadja őket: hosszú, szürke folyosók, üres falak, kopott közösségi terek.
Pedig ezek között a falak között nem néhány órát töltenek. Nyolc éven át itt tanulnak, itt nevetnek, itt kötnek életre szóló barátságokat, itt élik át az első sikereiket és csalódásaikat.Aztán ezek a gyerekek középiskolások lesznek.
A kamaszoknak már egészen más üzenetekre van szükségük. Olyan terekre, amelyek motiválnak, identitást adnak, büszkeséget ébresztenek az iskolájuk iránt. Egy jól megtervezett közösségi tér számukra már nem mesevilág, hanem inspiráció, közösség és önkifejezés.
Egy iskola hangulatát azonban nemcsak a diákok alakítják.Nap mint nap pedagógusok, technikai dolgozók, iskolatitkárok, karbantartók és vezetők is ugyanebben a környezetben dolgoznak. Egy barátságos, szerethető tér rájuk is hat. A színek, a fények és az átgondolt vizuális környezet képesek oldani a feszültséget, javítani a közérzetet, és olyan légkört teremteni, ahol egyszerűen jobb lenni.Mindig hittem abban, hogy a környezet formál bennünket.
Talán ezért lettem muralista.
A festészet számomra soha nem csupán dekoráció volt. Vászonra is festek, saját képeim az emberi történetekről, érzésekről és kapcsolatokról mesélnek. Két évvel ezelőtt önálló kiállítással mutatkozhattam be, az elmúlt évben pedig londoni és római csoportos kiállításokra is meghívást kaptam. Ezek az élmények megerősítettek abban, hogy a művészet akkor a legerősebb, amikor kapcsolatot teremt emberek között.
Ezt a gondolatot vittem tovább az iskolák falaira is.
Öt évvel ezelőtt megszületett a SziA! Színes IskolA Projekt.
Azóta 120 magyar iskola közösségi tere újult meg a terveim alapján. Több ezer négyzetméternyi fal kapott új életet, és nap mint nap több ezer gyermek tanul olyan környezetben, amelyet kifejezetten nekik terveztem.Minden iskola más.Más a története, mások a hagyományai, más közösséget épít.
Ezért minden egyes falfestmény egyedi. Nem sablonokban gondolkodom, hanem olyan vizuális világot alkotok, amely valóban az adott iskola identitását erősíti.
A legszebb része azonban nem az, amikor elkészül a festés.Hanem az egész folyamat.Ahogy a gyerekek nap mint nap figyelik, hogyan kelnek életre a falak. Megállnak, kérdeznek, találgatnak, izgatottan várják, mi kerül fel másnap. Beszélgetnek róla a szünetekben, keresik a részleteket, és napról napra egyre inkább a sajátjuknak érzik a készülő alkotást.
Amikor végül elkészül, már nem egy új falfestményt látnak.Hanem egy történetet, amelynek ők is részesei voltak.Ilyenkor érzem igazán, hogy ezek a festmények sokkal többet jelentenek a falra felvitt színeknél.
Közösséget teremtenek.Beszélgetéseket indítanak.Emlékeket hoznak létre. Azt üzenik minden gyereknek, hogy fontosak. Hogy érdemes volt számukra egy szerethetőbb, inspirálóbb iskolát létrehozni.
Most egy új fejezet kezdődik.
Az elmúlt öt év bebizonyította, hogy ez a kezdeményezés működik.
A következő célom, hogy vállalati partnerekkel és civilekkel együtt még több magyar iskola közösségi tere újulhasson meg.
Hiszem, hogy egy szebb iskola nem luxus.Hanem befektetés a következő generáció mindennapjaiba.
Mert a jövő nem akkor kezdődik, amikor a gyerekek kilépnek az iskola kapuján.
A jövő ott kezdődik, ahová minden reggel belépnek!